Este kilenc. Egy kisváros főtere a templom harang zúgásától hangos, néhány pillanatra ellentmondást nem tűrőn követeli a figyelmet. A piactérre megérkezik a helybeli lágyszívű kántor kerékpáron, kissé nehezen manőverezve, ügyetlenségének egy útjába kerülő kuka ad hangot. Majd leül az elektromos orgonához és ott folytatja, ahol abbahagyta, csak egy picit másként.
Egyre erősödő lámpafény teszi határozottabbá a viharfelhők alatt elterülő szürkületi homályból kirajzolódó játéktér elemeit: egy hajó, vitorlás, kicsit szakadt és egy homokozó. Lépések ritmusában csengő üvegek hangja: hajléktalan érkezik, két keze üres üvegekkel teli szatyrokat cipel.
Valami verset mormol, vagy imát. Hazaérkezik. A hajóján él, kissé szűkösen. Mesélni kezd, elmondja az életét. Ő a mi hősünk: Lázár.
Szerepel még benne egy Angyal, a Jóságos cselekedet, Vétek, Gyönyörűség, Részegség és a Halál.
Ez egy moralitás. Comico Tragoedia, azaz rész szerint víg, rész szerint szomorú história, a 17. századból.
Emez pedig Zalaszentgrót, Kultúrtivornya, 2011. Újabb időgép. Beszállás.
Kemény fa. Színházi előadást kellet létrehoznunk egy hét alatt. Azt mondtam, olyan lesz a próbafolyamat, mintha lenne egy hajónk, amit el kell juttatni a célba és mi eljuttatjuk. Én leszek a kapitány. Igyekeztem ugyan magabiztosnak tűnni, de mindenben kételkedtem. A minden azt jelenti, hogy csak magamban.
És jött az olvasópróba vége (az első próba, ahol mindenki csak ül meg olvas), én pedig azt kértem, hogy maradjanak, mert díszletállítás következik.
A piactér belső udvarára egy traktor húzta be. Onnan kézi erővel árbocállítás. Egy-két-hár.. Persze.. Négy, öt, hat,kilenc, kilencvenkilenc, ezer, egymillió. Kilenc méteres májusfa. Egy igazi 15-ös jollén egy ember is meg tudja csinálni a mutatványt, mert dönthető az árboc. Ezen is dönthető. Lesz. Kábé háromszor adtam fel majdnem teljesen. Ha egyedül vagyok, talán még sírok is. De nem voltam. Mindenki figyelt, mindenki segített. Persze a Cimbora is, aki most Jamaicában csücsül. Eljött, csak ezért, hogy segítsen. Nem mondhattam nekik: "Bocs gyerekek, majd holnap!"
És összeállt. A kocsmáros beszaladt egy fényképezőgépért. Hál' Isten! Nekem nem volt ennyi eszem...
Aztán mikor egy hét múlva besötétedett, mint esténként szokott és én kezeltem a fényeket, már csak az eget figyeltem: vajon hány perc még? Számoltam vissza a másodperceket és hálás voltam minden pillanatért. "Ez is belefért, ez is belefért..." Aztán a legvégén mikor "már csak" elindul a hajó, az ég nem bírta tovább és elsírta magát. (A hivatalos verzió szerint esett az eső)
Az emberek elrohantak, de még pontosabban: elviharzottak. Én pedig maradtam és bőrig áztam. Boldog voltam, mert sikerült.
Egyre erősödő lámpafény teszi határozottabbá a viharfelhők alatt elterülő szürkületi homályból kirajzolódó játéktér elemeit: egy hajó, vitorlás, kicsit szakadt és egy homokozó. Lépések ritmusában csengő üvegek hangja: hajléktalan érkezik, két keze üres üvegekkel teli szatyrokat cipel.
Valami verset mormol, vagy imát. Hazaérkezik. A hajóján él, kissé szűkösen. Mesélni kezd, elmondja az életét. Ő a mi hősünk: Lázár.
Szerepel még benne egy Angyal, a Jóságos cselekedet, Vétek, Gyönyörűség, Részegség és a Halál.
Ez egy moralitás. Comico Tragoedia, azaz rész szerint víg, rész szerint szomorú história, a 17. századból.
Emez pedig Zalaszentgrót, Kultúrtivornya, 2011. Újabb időgép. Beszállás.
Kemény fa. Színházi előadást kellet létrehoznunk egy hét alatt. Azt mondtam, olyan lesz a próbafolyamat, mintha lenne egy hajónk, amit el kell juttatni a célba és mi eljuttatjuk. Én leszek a kapitány. Igyekeztem ugyan magabiztosnak tűnni, de mindenben kételkedtem. A minden azt jelenti, hogy csak magamban.
És jött az olvasópróba vége (az első próba, ahol mindenki csak ül meg olvas), én pedig azt kértem, hogy maradjanak, mert díszletállítás következik.
A piactér belső udvarára egy traktor húzta be. Onnan kézi erővel árbocállítás. Egy-két-hár.. Persze.. Négy, öt, hat,kilenc, kilencvenkilenc, ezer, egymillió. Kilenc méteres májusfa. Egy igazi 15-ös jollén egy ember is meg tudja csinálni a mutatványt, mert dönthető az árboc. Ezen is dönthető. Lesz. Kábé háromszor adtam fel majdnem teljesen. Ha egyedül vagyok, talán még sírok is. De nem voltam. Mindenki figyelt, mindenki segített. Persze a Cimbora is, aki most Jamaicában csücsül. Eljött, csak ezért, hogy segítsen. Nem mondhattam nekik: "Bocs gyerekek, majd holnap!"
És összeállt. A kocsmáros beszaladt egy fényképezőgépért. Hál' Isten! Nekem nem volt ennyi eszem...
 |
| Aki ügyes, az még a traktort is megtalálja. |
Az emberek elrohantak, de még pontosabban: elviharzottak. Én pedig maradtam és bőrig áztam. Boldog voltam, mert sikerült.
"Az embernek ismernie kell a "zápor tanítását". Akit útközben egy váratlan zápor elkap, elkezd rohanni, hogy ne ázzon el. Ha viszont természetesnek vesszük, hogy esőben vizesek leszünk, akkor kedélyünk megnyugszik, még akkor is, ha bőrig ázunk.
Ez a lecke mindenre vonatkozik." (HAGAKURE)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése