Széljegyzet

Megszakítom. Illetve közbeékelek. Pontosabban töredelmesen bevallom: elhallgattam valamit. Valakit. Nem beszéltem még a barátomról, aki részese volt az eddigi történéseknek, akire mindig számíthattam. Ott volt a nagy dilemma idején, amikor igyekeztem vízre tenni a Zarándokot, ott volt, miután kiemeltük és kalandosan szállítottuk szárazföldön, amikor bontani kezdtem és rájöttem, mit is kell csinálni, ott volt bármikor, ha kellett, ha hívtam és csak úgy, akivel szót értettem, akitől megkérdeztem, akire vártam és aki várt miattam, beszélt és hallgatott, türelmes volt és lebaszott. Mindig csöndesen, egyetlen pillantással. Nem Ő akarta így, hanem én tudtam, hogy így van, mert megérdemeltem. Nem ragozom: megérkezett!
Egy beteges álmodozó, most Jamaicában van. Egy katamaránnal (egy kéttestű vitorlás hajó) ment oda, amit tavasszal vásárolt Angliában, miután feleségével az előző újévi tűzijátékot bámulva, borozva elhatározták, átkelnek az óceánon, hogy találkozzon egy család.

A katamarán

Mindezt egy sokak szemében kockázatos vállalkozás keretében: négy (4!) gyermekükkel együtt, egy álomért elcserélve addigi életüket szálltak hajóra rekordgyorsasággal, millió nehézség közepette, amely sok általam is épeszűnek hitt embert elrémisztene.
Szememben nem azt bizonyítottad, hogy milyen rátermett vagy, hiszen ezt már régóta tudtam, hanem, hogy amit kigondolunk, az kellő elszántsággal nagy valószínűséggel végrehajtható.
Ez pedig a hitem. Köszönöm nektek.

A család

"Ebben a világban semmi sem lehetetlen. Szilárd elhatározással, azt mondják, eget és földet is meg lehet mozgatni. A dolgok azért tűnnek úgy, mintha jóval meghaladnák az ember erejét, mert erős akarat hiányában nem tudjuk rávenni magunkat semmilyen fáradságos munkára. Teljes egészében az ember gondolkodásmódjától függ, hogy képes-e még az eget és a földet is megmozgatni anélkül, hogy az erejét használná."

                                                                                                 ( HAGAKURE )