A szezon.
Hol is tartottam? Ja igen, így költöttem el az első zsák pénzt egy hajóra, ami ugyan vízen volt, mégsem sokat haladt. Sűrűn kellet mericskélni a vizet, arra emlékszem. Mondták: "ne aggódj, fa-hajó, majd bedagad" Na ez már gyanús volt, hogy hogy lehet fának nevezni az üvegszálat? Egyszer ugyan kimozdultunk az öreg hölggyel, akinek akkor még nevet sem adtam, illetve nem hivatalosan. Boglár-Révfülöp-Boglár vonalon a szokásos csajozós járat. (Ami lángost jelent és fröccsöt) Odafele könnyű szellő, visszafele olajos szélcsend. Valójában nagyon is hangos volt a tiltott motor zúgása. Emellett hiányzott a képesítés, meg az érvényes hajólevél, navigációs fény, de nagyon jó volt a partra lépni saját hajóból. Azt hiszem ez volt életem eddigi legdrágább fröccsözése. Talán csak úgy lehetett volna valamelyest emelni az összegen, ha ez szemet szúr egy egyenruhásnak.
Így hát mikor őszbe fordult a természet feje, és eljött a számadás ideje, megértettem valamit:
Ennek így semmi értelme! Van egy jollém, rajta egy tőkesúllyal. Tehát nincs jollém. A jollén ugyanis csak egy svert van, amit föl lehet húzni, így remekül használható hajó a Balatonon, sekély vizeken, gyenge szelekben. Csak nagyon tudni kell hajózni. Feladat adott: tőkesúly le, és tanulás. Pofonegyszerű! Nem?
Nem. Hol csinálom, kivel, hogyan, mikor? Itt lett talán először elegem. Eljött a nap mikor ki kellet daruzni a "Drágámat". Emlékszem semmit nem aludtam aznap. Szokásosan minden szarul volt szervezve, viszont minden szerencsésen alakult. Így történt, hogy a hajó elhagyta a balatonboglári Kaáli Nagy Dezső kikötőt, hogy kezdetét vegye a megújulás. Nagyon sok kedves segítség akadt ezekben az időkben, akiknek nagyon hálás vagyok. Az egyik közülük a Simon család egy zalaszentgróti asztalosműhelyből, akik befogadták a Zarándokot, és mind a mai napig nagyon nagy türelemről tesznek bizonyságot. A legidősebb ígért egy üveg pezsgőt a vízre tételhez. Meglesz. Az is.
Mi hiányzik a hajó oldaláról? A helyesen válaszolók között kisorsolunk egy pohár pezsgőt, vagy egy tál ételt a bogrács-partyn. A szerkesztőség.
Hol is tartottam? Ja igen, így költöttem el az első zsák pénzt egy hajóra, ami ugyan vízen volt, mégsem sokat haladt. Sűrűn kellet mericskélni a vizet, arra emlékszem. Mondták: "ne aggódj, fa-hajó, majd bedagad" Na ez már gyanús volt, hogy hogy lehet fának nevezni az üvegszálat? Egyszer ugyan kimozdultunk az öreg hölggyel, akinek akkor még nevet sem adtam, illetve nem hivatalosan. Boglár-Révfülöp-Boglár vonalon a szokásos csajozós járat. (Ami lángost jelent és fröccsöt) Odafele könnyű szellő, visszafele olajos szélcsend. Valójában nagyon is hangos volt a tiltott motor zúgása. Emellett hiányzott a képesítés, meg az érvényes hajólevél, navigációs fény, de nagyon jó volt a partra lépni saját hajóból. Azt hiszem ez volt életem eddigi legdrágább fröccsözése. Talán csak úgy lehetett volna valamelyest emelni az összegen, ha ez szemet szúr egy egyenruhásnak.
Így hát mikor őszbe fordult a természet feje, és eljött a számadás ideje, megértettem valamit:
Ennek így semmi értelme! Van egy jollém, rajta egy tőkesúllyal. Tehát nincs jollém. A jollén ugyanis csak egy svert van, amit föl lehet húzni, így remekül használható hajó a Balatonon, sekély vizeken, gyenge szelekben. Csak nagyon tudni kell hajózni. Feladat adott: tőkesúly le, és tanulás. Pofonegyszerű! Nem?
Nem. Hol csinálom, kivel, hogyan, mikor? Itt lett talán először elegem. Eljött a nap mikor ki kellet daruzni a "Drágámat". Emlékszem semmit nem aludtam aznap. Szokásosan minden szarul volt szervezve, viszont minden szerencsésen alakult. Így történt, hogy a hajó elhagyta a balatonboglári Kaáli Nagy Dezső kikötőt, hogy kezdetét vegye a megújulás. Nagyon sok kedves segítség akadt ezekben az időkben, akiknek nagyon hálás vagyok. Az egyik közülük a Simon család egy zalaszentgróti asztalosműhelyből, akik befogadták a Zarándokot, és mind a mai napig nagyon nagy türelemről tesznek bizonyságot. A legidősebb ígért egy üveg pezsgőt a vízre tételhez. Meglesz. Az is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése