.......amikor valamit megálmodunk, az elménk már készen áll a megvalósításra........

2013. január 20., vasárnap

"Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése, eseményekhez, történésekhez kötődik."
(Wikipédia)

Múltidézés. Egyfajta időutazás. A jelenbe hozni a múltat.
Álmodozás. Szintén időutazás. A jelenbe hozni a jövőt.
Az időutazás eszköze: a gondolat. Gyorsabb mint a fény!
Hölgyeim és Uraim! Mire várunk?

Valami ilyesmi történik velem is, ahogy szövöm a történetet, mint pók a falon a hálóját.
Semmi fikció, mindegyik valós elem. Így válik vélhetően valóra egy álom.
De jöjjenek tovább a tények, emlékek, lépésről -lépésre. (Megígértem, semmi filozófia...)

2010-et írunk. Nem, írjunk még egy kicsit 2009-et. Fontos esemény történt, amire szeretnék később is utalni. Egy fiatalember hazaért. Méder Áron, a harmadik magyar szólóvitorlázó egy svájci építésű 19 láb hosszú (kb. 6 és fél méter) Carina típusú és nevű tavi körülményekre tervezett hajójával megkerülte a Földet.
Sokat köszönhetek ennek az útnak. Az egyik, hogy másképp tekintek a vitorlázásra azóta. www.meder.hu

A hajóm pedig bekerült télire egy fűtött asztalos műhelybe, ingyen melegedett, száradt, én pedig abban reménykedtem, hogy gyorsan befejezem a munkát. Persze az élet közbeszólt, időben és térben egyre csak távolodtam a hajótól. De a  legnagyobb probléma az volt, hogy még mindig nem tudtam, mit is akarok.
Emlékszem, az egyik legmerészebb elképzelés az volt, hogy csináljunk belőle műanyag hajót, sablonnak használva a jelenlegit, "kimiskárolva" belőle a fát. Akármilyen elvetemülten hangzik, valószínűleg már kész lenne...
De győzött bennem az idealista. Mint mindig. Az volt az érzésem, így a lelkét tépem ki a hajónak. Akkor pedig minek az egész?
Akárhányszor rágondoltam, a gyomrom összeugrott öklömnyire.(Mondjuk ez még ma is így van. Néha nem.) Ilyenkor viszont cselekedni kell. Ez általában bontást jelent.

Konstrukció - dekostrukció.

Ez itt maga a tőkesúly kb. 250 kg, nem tudom mikor került rá, de biztos, hogy nem eredeti...
Megszabadultam egy nagy tehertől. (Mint abban az amerikai filmben, amikor egy felszálló helikopterből kidobnak egy zongorát, a legendás Leslie Nielsennel a főszerepben. )
Önzetlen segítőtársaim a mutatvány során: T. András és fia László. Most is köszönöm.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése