Nagyon megtetszett az "időgépem". Ezért most egy  látszólag hatalmas kitérőt teszek.
Azt hiszem 1996-ot írunk, unokatestvéremmel, Putyinnal valami különös oknál fogva, talán nagyon is hasonló érdeklődésünknek köszönhetően újra egy padláson találtuk magunkat, ahová engedély nélkül szöktünk fel, csillapítva ezzel kíváncsiságunkat vagy még inkább unalmunkat. Akartuk, hogy minden pillanatban történjen valami, és az előttünk álló nyár kapjon az arcába.
Közös rokonuk padlásán voltunk, előttünk a múlt század, a nagy háborúk  utáni világ egy komoly gyűjteménye. Repülőgéptől az ördögszarig minden. Elég nagyok voltunk ahhoz, hogy tudjuk, mi micsoda. Még most is emlékszem nagyjából, mi hol volt. Rádiók, lámpák ősrégi televízió leletek, csavarok, kötelek, drótok, darálók, motorok, mint egy lengyel piac a szürkületben. Közvetlenül a padlásfeljáró mellett pedig a félhomályban egy különös alak, egy motorkerékpár váza kínálta magát. Kellett. Rögtön. És mutatta magát minden más is. Lámpa, kormány, tank, lánc, kerekek, gumik, csak motor nem volt, de kezdett kirajzolódni mindkettőnk fejében szinte egy időben a közös nyári álom. Ez a motor újra működni fog!
Én 15 voltam, Putyin "bátyám" 16. ( A korkülönbség azóta is fennáll ) Ez csak azért fontos, mert nem kételkedtünk abban, hogy ez lehetséges. Ma talán nem lennék ilyen bizakodó, mert már rendkívül "tapasztalt" vagyok, mint az a sok felnőtt, akik akkor is körülvettek. Hála Isten, apáink bizalmat szavaztak nekünk, így elkezdődött az idény munka. Életem egyik legszebb nyara volt. A Holt-Körös partján laktunk, reggelente a lámpagyár hátsó raktárába jártunk festéket égetni, csiszolni, bontani, szerelni, tervezni, dolgozni, esténként egy gyümölcsös vízparton beszéltük át a másnapi teendőket, az aznapi tapasztalatokat, hosszú piros multit szívtunk közös egy dobozból egy hétig, esténként barátok között, éjjel hulló csillagok alatt. Még mielőtt elsírom magam, a lényegre térek és jelentem, a motor elkészült, 1996 szeptember elején az álom két keréken gördült, egy Csepel 125 típusú, 1954-es évjáratú motorkerékpár. Teljesen felújítva, az utolsó csavarig! Aki nem hiszi, annak üzenem, hogy én se hinném.

Ez itt egy nyári kaland volt, egy szép emlék, ami egy gondolatban állt össze újra (ebben olyan, mint a pálinka: gyümölcs-nyár-szesz-boldogság). Amikor a hajó testén fölfedeztem azt a bizonyos rést, amit csak reméltem, hogy megtalálok, ez a nyári kaland jutott eszembe. (Az áthallás jogos: a hajók általában nőneműek ) Egyszerűnek tűnt a feladat, megint restaurálnom kell, mint akkor, rá kell jönnöm, hogyan csinálták, hogy tudjam, hogyan lehet csinálni, régésznek és elszántnak kell lennem, élveznem kell minden pillanatot, mint akkor, mikor minden annyira egyszerűnek tűnt.

Emlékszem tél vége volt, hideg és én nagyon boldog voltam, mert először gondoltam, hogy meg tudom csinálni. Fel tudok újítani egy hajót.

 A bútorzat és a tőkesúly levétele után, már látszott a helye..

Ezt alaposan betömték. Fűrész+véső+kalapács

Volt neki, van neki! Gratulálunk, kislány! Illetve néni.