"A hullám egy rendszer olyan állapotváltozása, amely időben és/vagy térben szabályosan ismétlődő. Eltekintve az elektromágneses hullámtól (és valószínűleg a gravitációs hullámtól) a hullámok valamilyen közegben terjednek. Energiát szállítanak anélkül, hogy a közeg anyaga állandó mozgásban lenne a terjedés irányába. Ehelyett egy fix pont körül rezegnek, mozognak a közeg részecskéi, tehát energiát szállít, tömeget nem." (Wikipédia)

Hullám: Egy álom, egy vízió, egy ötlet. (Lehetőség).
Közeg: A gondolataim.
Fix pont: A megvalósítás lehetősége/lehetetlensége.

Persze ez csak egyfajta értelmezés a sok közül. Viszont már annyiszor hagytam abba és kezdtem el újra gondolatban és cselekedetben, olyan sokféle terv állította magáról, hogy ő a megoldás és végül mindig maradtam ugyanott, egy egyre apróbb darabjaira bontott álomkép mellett.
Nem tudom mi az erő, ami a nehézségek ellenére mindig felemel és odaállít, hogy folytassam, ha kell kezdjem el elölről és azt mondja: ne aggódjak minden úgy lesz, ahogy szeretném, csak türelem, kitartás. És egy pici mosoly, aztán tovább áll, én meg ott maradok, a kezembe veszek valamit és nekilátok.
Valahogy így voltam, már nem tudom hanyadjára, nekiálltam és bontatni kezdtem a nem tudom mit, nem tudom miért. Kerestem a fogást. Emlékszem volt a kezem ügyében egy kaparó, meg egy kis forró levegő és elkezdtem égetni a festéket.

Tölgyfa borda, vörösfenyő palánk, réz szegecsek. A fehér a festék maradéka.

Nem tudom hány óra tűnt el nyomtalanul, mire egy nagyobb részt sikerült befejeznem, de minden egyes részlet, egy felbukkanó görcs, finom erezet vagy szegecs meggyőzött, hogy folytassam, ennek van értelme!
Eszembe jutott az építés éve: 1943 (gondolatban megint mondtam a hajónak, hogy csókolom), hogy ezeket a fákat előttem emberek vágták, gyalulták ilyen hibátlanul, hogy minden szegecset emberek ütöttek bele. Egyszerű emberek,egyszerű eszközök, egyszerű anyagok és a háború. Egyszerű? A nagyapám ekkor kapott SAS (siess, azonnal, sürgős) behívót 21 évesen és indult a vérzivatarba (Ezt ő mondta így).
Szóval csak türelem, mondtam magamba, örülhetek, hogy itt vagyok és ez a titok megmutatja magát.

Ilyen volt.

Ilyen lett.

Ennek örültem annyira...

Folytattam a régészeti munkát, és mondhatom egyre vidámabb lettem minden egyes lelettől. Boldogan bontottam a műanyagot a fáról, és hallottam, ahogy megkönnyebbül ez a vén test.
Nem átkoztam túlságosan a múltat, mivel tudtam, hogy ennek  a szarkofágnak köszönhetem, hogy ilyen "épségben" megmaradt a hajótest.