A VÍZ világnapja. Megint belegondoltam mi lenne velünk nélküle..
Én vízparton vagyok. Állandó mozgásban van minden, és ez rajtam is lendít picit.
Csinálom. Ó, nem a hajó még mindig nagyon távol van. De mint mondtam, az egyik komoly akadály a hely.
"Adjunk teret álmainknak": eladó szlogen. Én most épp ezen vagyok, mármint teret próbálok adni-kapni.
Ráckeve, soroksári Duna, Horgásztanyák, Angyali sziget, stég, vízpart. Ha elég nagyot köpök, a teraszról a vízbe repül. Nagyapám álma, egy horgászálom. Én nem vagyok horgász. Se. Az egész egy kicsit Liliput, a vikkend világból. Nagyon szeretem. Két éve újjá kellett építeni a stéget. Talán mondanom se kell, olyat csináltunk, ahová elfér a hajó. A stég kész, jöhet! Nem, nem. Nem fér be a kapun. Miért? Mert nincs kapu. Ha lesz kapu befér? Nem akkor se, mert minden útba lesz, mindenkinek útba lesz, útban leszünk, felborul az élet, egy hajó miatt tönkre megy minden. Mi a megoldás? Feszítővas.
Az pedig úgy működik, hogy valaminek nekitámasztjuk és erőt fejtünk ki. Na lássuk csak:
a házikó élhetővé tétele, hogy ne legyek egyedül, a kert rendezése, hogy mindenki elférjen és jól érezze magát összezárva egy kicsi helyen, tavaszi munkák, az élősövény átültetése, tolókapu készítése, hogy a hajó is beférjen, valami fedett hely kialakítása, műhely berendezése a szerszámos házikóból, evés, ivás, stb.
És mindegyik címszó mögött rengeteg agyalás, tévedés, káromkodás, javítás, szegelés, rajzolás, elszállás és munka, munka, munka. Idő-pénz. Holnap tényleg esni fog?
"Mert te csak azzal szemben valósíthatod meg magadat, ami ellenáll neked. És mivel a tétlenség semmit sem kíván tőled, hiszen éppúgy felhasználhatod arra is, hogy aludj egyet a fa alatt vagy könnyű szerelmek karjaiban, mivel nincs benne semmi igazságtalanság, ami gyötörne, fenyegetés, amely aggasztana, mit fogsz tenni azért, hogy létezhess, ha nem azt, hogy magad találod fel újra a munkát?"
(A.de Saint-Exupery: Citadella )
Én vízparton vagyok. Állandó mozgásban van minden, és ez rajtam is lendít picit.
Csinálom. Ó, nem a hajó még mindig nagyon távol van. De mint mondtam, az egyik komoly akadály a hely.
"Adjunk teret álmainknak": eladó szlogen. Én most épp ezen vagyok, mármint teret próbálok adni-kapni.
Ráckeve, soroksári Duna, Horgásztanyák, Angyali sziget, stég, vízpart. Ha elég nagyot köpök, a teraszról a vízbe repül. Nagyapám álma, egy horgászálom. Én nem vagyok horgász. Se. Az egész egy kicsit Liliput, a vikkend világból. Nagyon szeretem. Két éve újjá kellett építeni a stéget. Talán mondanom se kell, olyat csináltunk, ahová elfér a hajó. A stég kész, jöhet! Nem, nem. Nem fér be a kapun. Miért? Mert nincs kapu. Ha lesz kapu befér? Nem akkor se, mert minden útba lesz, mindenkinek útba lesz, útban leszünk, felborul az élet, egy hajó miatt tönkre megy minden. Mi a megoldás? Feszítővas.
Az pedig úgy működik, hogy valaminek nekitámasztjuk és erőt fejtünk ki. Na lássuk csak:
a házikó élhetővé tétele, hogy ne legyek egyedül, a kert rendezése, hogy mindenki elférjen és jól érezze magát összezárva egy kicsi helyen, tavaszi munkák, az élősövény átültetése, tolókapu készítése, hogy a hajó is beférjen, valami fedett hely kialakítása, műhely berendezése a szerszámos házikóból, evés, ivás, stb.
És mindegyik címszó mögött rengeteg agyalás, tévedés, káromkodás, javítás, szegelés, rajzolás, elszállás és munka, munka, munka. Idő-pénz. Holnap tényleg esni fog?
"Mert te csak azzal szemben valósíthatod meg magadat, ami ellenáll neked. És mivel a tétlenség semmit sem kíván tőled, hiszen éppúgy felhasználhatod arra is, hogy aludj egyet a fa alatt vagy könnyű szerelmek karjaiban, mivel nincs benne semmi igazságtalanság, ami gyötörne, fenyegetés, amely aggasztana, mit fogsz tenni azért, hogy létezhess, ha nem azt, hogy magad találod fel újra a munkát?"
(A.de Saint-Exupery: Citadella )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése