Évforduló

Levelet írok magamnak.
Nagy elhatározások születnek és elhalnak. Amikor születik egy, abban a pillanatban elhal egy másik. És fordítva. Így megy ez évről évre. Előre-hátra. Sziszifusz hozzám képest Sztahanov. De mégis: imádkozzál és dolgozzál.. Minden nap belekezdek valamibe, amiről megfogadom, hogy végigcsinálom. Legyen az bármi, tartson bármeddig. Végig. Aztán jöhet az álom, hogy mit csináljunk reggel. A Nap? Az Év? Mi az? Idő? Intervallum? Mik között, kik között? Mihez képest. Ugye? Na hát, akkor így. Beszéljünk az álmokról kerek évfordulók kapcsán. Hogy mi legyen jövőre. Becsukom a szemem: Legyen egy hajóm, ami úszik, lehetőleg vitorlákkal halad. Bármerre, csak haladjon rajta minden, amit szeretek. És elfújom a gyertyát. Boldog születésnapot!

Kezdet

Fél háromkor

úgy voltam vele,

majd este lenyírom a füvet.

Este hattól

kisebb megszakításokkal

reggel hétig esett.

Elrontottam.

Tegnap fél háromkor

kellett volna lenyírnom a füvet.

Egy teljes élet elrontása is

valahogy így kezdődik.

(Hartay Csaba: A jövő régészei)

 Ma könyvbemutató a Kalicka bisztróban este hétkor. Ott leszek.(voltam, vagyok)