.......amikor valamit megálmodunk, az elménk már készen áll a megvalósításra........

2013. október 30., szerda

Csillagos az Ég




Lassan ez is emlék lesz. Estére Horvátország van tervezve, négy hét után ismét. Alakul a vargabetű, ami a szívemben már régóta iniciálé, valamiféle díszes bekezdés.

El akartam számolni. Van ugyanis a városban egy állandó élményem: hogy le vagyok maradva, nem érem utol a gondolataimat. A cselekedeteimet végképp. Maradt az állandó kapkodás, örökös csapda, szellemi adósságspirál. 

Amikor először ültem hajón, talán az fogott meg, hogy lehet törleszteni, jut rá idő. Együtt tudtunk lenni, én meg én, mint régen, gyerekként. Jó megint a kisfiúnak lenni, vele gondolkozni, hagyni, hogy beszéljen. Olyanná lenni, mint ő. Sajnálom, hogy megbántottam. Illetve most az mondja, nem sértődős, csak azt hitte már nem érdekes nekem, a felnőttnek. Hülye voltam. Nem. Hüje. Bocs.

Most megszorítom a kezét, és bemegyünk a városba, ahol autók vannak, tömegnek hívják az embert, szoros időbeosztás van, munkának mondják az életet és nagy a zaj. Megígérem, hogy vigyázok majd rá, de azt kéri, ő vigyázhasson énrám. Megegyeztünk, hogy ha nem félek, ő sem teszi. Vigyázunk magunkra.

Nincs más választás. Ez az egyetlen világunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése