"Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az Aranykapu, csak bújjatok, rajta!"
(Télbúcsúztató gyerekdal)
240 centiméter. Befér. Aztán behúzom az ajtót és kezdődhet a mulatság. Ma úgy sütött rám a Nap, ahogy áprilisban illik. Fellélegeztem, mert talán ez a tél sem okozott maradandó kárt bennünk, és bár a sövényből éppen egy kapunyi hiányzik, a rügyek fakadnak az átültetett egyedeken is.
Néhány hétig a feje tetején állt minden: én, az idő, benn a házikó és kinn a természet. Ahogy a tájat betakarták a felhők, hogy ne legyen a Földnek melege (talán gyógyítja magát?) én úgy takartam be magam pulóverekkel, kabátokkal, pálinkákkal, hogy ne fázzam. (köszi Norbi)
Persze a legnagyobb akadály bebizonyítani magunknak, hogy értelmes dolgot művelünk. Ebben nem mindig társ a magány. Ál-bölcsességem: "Egyedül a társak segíthetnek.." Hát ehhez hasonló morfondírozások fokozatai és többnyire nem fölfelé.
Úgy kezdődött, hogy egy elszáradt akácfát kidöntöttünk. (köszönöm Andris)
Hazavittük, megsütöttük. Majdnem mind.
Közben a tetőteret felújítottam, lambéria, hajópadló - cserébe a szép álmokért. (köszönöm Csabi)
Partfalat építettem, kerítéssel a gyerekbarátság jegyében, feltöltöttük négy köbméter földdel. (köszönöm Soma)
Átültettem körülbelül hét méter élősövényt, nagy-nagy földlabdával, hogy jobban elférjünk, meg beférjünk.
Mindezek alatt pedig Imre bácsi a szomszédom megépítette a Kaput, amit megálmodtam, részben a kivágott akácfából. (köszönöm Imre).
Amikor pedig tavasszal havazott, elolvastam Chichester: "A magányos ég meg a víz" című könyvét.(köszönöm Eszter)
És köszönöm a családomnak, hogy elengednek és mindenben segítenek, és Neked, hogy ezt is elolvasod, mert erőt adsz, és a Teremtőnek, hogy amikor a gödör szélén ültem és nekikeseredem, derűt fakasztott a szívemben, ami olyan nehéz volt, mint a kőből vizet.
És felemelt.
nyitva van az Aranykapu, csak bújjatok, rajta!"
(Télbúcsúztató gyerekdal)
240 centiméter. Befér. Aztán behúzom az ajtót és kezdődhet a mulatság. Ma úgy sütött rám a Nap, ahogy áprilisban illik. Fellélegeztem, mert talán ez a tél sem okozott maradandó kárt bennünk, és bár a sövényből éppen egy kapunyi hiányzik, a rügyek fakadnak az átültetett egyedeken is.
Néhány hétig a feje tetején állt minden: én, az idő, benn a házikó és kinn a természet. Ahogy a tájat betakarták a felhők, hogy ne legyen a Földnek melege (talán gyógyítja magát?) én úgy takartam be magam pulóverekkel, kabátokkal, pálinkákkal, hogy ne fázzam. (köszi Norbi)
Persze a legnagyobb akadály bebizonyítani magunknak, hogy értelmes dolgot művelünk. Ebben nem mindig társ a magány. Ál-bölcsességem: "Egyedül a társak segíthetnek.." Hát ehhez hasonló morfondírozások fokozatai és többnyire nem fölfelé.
Úgy kezdődött, hogy egy elszáradt akácfát kidöntöttünk. (köszönöm Andris)
Hazavittük, megsütöttük. Majdnem mind.
Közben a tetőteret felújítottam, lambéria, hajópadló - cserébe a szép álmokért. (köszönöm Csabi)
Partfalat építettem, kerítéssel a gyerekbarátság jegyében, feltöltöttük négy köbméter földdel. (köszönöm Soma)
Átültettem körülbelül hét méter élősövényt, nagy-nagy földlabdával, hogy jobban elférjünk, meg beférjünk.
Mindezek alatt pedig Imre bácsi a szomszédom megépítette a Kaput, amit megálmodtam, részben a kivágott akácfából. (köszönöm Imre).
Amikor pedig tavasszal havazott, elolvastam Chichester: "A magányos ég meg a víz" című könyvét.(köszönöm Eszter)
És köszönöm a családomnak, hogy elengednek és mindenben segítenek, és Neked, hogy ezt is elolvasod, mert erőt adsz, és a Teremtőnek, hogy amikor a gödör szélén ültem és nekikeseredem, derűt fakasztott a szívemben, ami olyan nehéz volt, mint a kőből vizet.
És felemelt.
 |
| KISFIAM RAJZOLTA |
Hogy áll a felújítás? Mi készült el? Fotók is lesznek a folyamatról? Kitartás: P. István
VálaszTörlés